A triumvirátus

Feri, Pista, Zolti

Az úgy kezdődött, hogy az Országúti ferences templomba jártam, ott voltam elsőáldozó.

Később is sokat jártam a környéken, már nem tudom mikor futottam össze Ferivel, aki ott lakott a Tölgyfa utcában.

Emlékem következő fonala lakásuk, ahol szép családjukat megszerettem.

Édesanyja Riza néni mély nyomokat hagyott bennem, nagy szeretetével. Ali bácsi a precízség megtestesítője, húga Marika a muzsika megszállottja és Ali bátyja, ezermester.

Feri a zeneakadémiára járt zongora szakra. Tanára Horusitzky Zoltán volt.

Húgomat Vicát ő tanította zongorára.

Innen fakadt nagy zenélési rezonanciánk. Gyakran, hosszan ültem mellette a zongoránál, megbeszélve, emésztve Liszt, Chopin, Beethoven, Debussy, de Falla,...stb darabjait, eszébe juttatva, kérve újabb darabokat. Nagyon sokat tanultam Tőle. És hatvan év múlva, vén korunkra eljutottunk Mozarthoz. Ez egy életen át tartó érés, másrészt Nemeshegyi atya könyve eredménye.

 Most, az utóbbi években telefonkapcsolatban rendszeresen zenéltünk, és ebben a csúcs Mozart volt.

A legsötétebb Rákosi diktatúrában oázis volt a zene. Édesapám, Édesanyám is nagyon szerette a zenét, nagy zenedélutánokat tartottunk, ahol Feri volt a legfontosabb, és itt zongorázott unokabátyám is, Pubi. Akkoriban építettem egy erősítőt, szereztem egy lemezjátszót, és nagyon sokat zenéltünk. Még egy német katonai lemezvágót is szereztem valahonnan, amivel röntgenfilmre tudtam felvételt készíteni.

És nagy szerepe volt a humornak is. Egy alkalommal Pubi játszotta a La Campanellát, amit nagy szenzációval felvettünk. Utána ünnepélyesen "visszahallgattuk", de nem Pubi játékát tettem fel, hanem Friedman előadását. Nagy elképedés volt.

Bősz cserkész voltam, a természetben éreztem otthon magamat. Ebben aztán szintén egymásra találtunk Ferivel. Budai hegyek, Mátra, Bükk életünk része lett.

Egy alkalommal Feri szülei a Mátrában Fallóskút mellett Somtetőn egy kis faházban töltötték szabadságukat Ferivel, és meghívtak. Reggeli italunk a szamócalevél tea volt, (igazi tea nem létezett) ehhez jártuk a mezőt gyűjteni.

Eközben Fallóskúton lukadtunk ki, ami már akkor is zarándokhely volt, persze tiltott és üldözött abban a rendszerben. Itt találkoztunk egy rokonszenves férfivel, beszélgettünk. Nem tudom ki volt, nem volt célszerű ás biztonságos egymásról tudni, soha nem tudhattuk, mikor kerülünk ÁVO vallatás elé. Ma úgy gondolom, hogy pap volt. Tőle tanultam az egész életemre kiható igazságot: "Béke: a rend nyugalma. Rend ott van, ahol minden és mindenki Isten teremtő terve szerint van és cselekszik. Ennek nyugalmi állapota a béke".

Mátraszentimrére jártunk misére.

Közben Édesapám meghalt, és gondjaink enyhítésére kiadtuk albérletbe lakásunk egy részét. Lelki atyám ajánlott két fiút, akik kirúgott kispapok voltak. Egyikük Kilián Pista, aki hamarosan harmadik barátként alkotott velünk triumvirátust. Másikjuk Süveges Karcsi, családunk része lett.

Pista egri fiú volt, és sokat voltunk drága szüleinek vendégei. Innen szerettük meg a Bükköt. Sokat túráztunk együtt. Emlékezetes túránk volt a Bánkút-bélkői, amihez két emlék fűződik:

Meleg volt, sütött a nap, Feri fel akarta venni a napellenzős sapkáját. levette a zsákját, lelkesen segítettünk mindent kipakolni, nem találta. Szomorúan csomagot vissza, mi meg majd megfulladtunk a visszatartott nevetéstől, mert a sapka a fején volt, hátra fordított ellenzővel.

Bélkőnél a térkép szerint egy egyenes levezető utat választottunk, de Feri azt mondta, ő inkább körbe megy, mert az könnyebbnek tűnik. Kiderült, hogy a mi utunkat a kőfejtő elfejtette, ugyancsak kalandosan jutottunk le, ahol Feri már régen várt minket frissen fejt tehéntejjel.

Aztán mindhárman végeztünk tanulmányainkkal. Feri és Pista Miskolcra kerültek tanárnak gimnáziumba, ill. zeneiskolába. De a Bükk egyben tartott minket. Sokat mászkáltunk együtt.

Elérkezett a családalapítás ideje. Kis időeltéréssel mindhárman megtaláltuk zsákfoltunkat. Erzsike, Vikica, Kinga.

De együtt maradtunk. Nagyokat túráztunk a mindnyájunknak kedves Bükkben.

Meghatározó élményünk Kemesnye. egy szép tisztás Mályinka közelében. Ferinek és nekem volt motorbiciklink, azzal szállítottuk a cuccot. Sátrat vertünk. Erzsike-Feri, Vikica-Pista, mi Kingával, és velünk jött Erzsike testvére Kati és férje Zoli.

Egyik este Feri és Pista bemotoroztak Mályinkára elemózsiáért. A tanítónál kaptak tejet. Amíg fejtek, az állatok között voltak és életre való élményt szereztek a ló percekig tartó folyamatos hátvágánygáz harsogásával. Azóta is szólás-mondásunk lett a Mályinkai tanító lova.

Sátorozásunknak egy meg nem szűnő felhőszakadás vetett véget Egy életre emlékezetes küzdelmes visszavonulásunk többszöri fordulóval, beázott, a motorblokkot is elöntő zárlatos motorszereléssel.

Aztán jöttek a trónörökösök. Hosszú időre kapcsolatunk a távolság miatt is ritkák lettek. A megfélemlítés világában Pistát kispap előélete miatt sok vallatás, fenyegetés érte, amiben meghatározó támasza volt Vikica.

De alkalmasint összejöttünk. Voltam Feri zeneóráján a konzervatóriumban. Nagyszerű pedagógus volt.

Megcsodáltam a terepasztalt a citromszagú kémény-füsttel. És természetesen zenéltünk. Felejthetetlen élményt jelentett Feri és Erzsike kamarázása.

Szeretett emlékek a Horusitzky emlékkoncertek, ahol Feri játszott, Erzsike pedig előadást tartott.

Sokszor beszéltünk telefonon. Ilyenkor jókat beszélgettem Balázzsal is, mikor ő vette fel a telefont.

Kilián Kinga Svédországban él, de itthon akarta megszerezni a zongora tanári diplomát. Feri vállalta tanítását, és levelezőként nála végzett.

Nagyszerű találkozások voltak az összejövetelek Pistáéknál, ahova Süveges Karcsi közben özveggyé vált felesége, Jutka is eljött.

Kapcsolatunk öregedésünkkel a telefonra korlátozódott. Hosszú telefonkoncertet élveztünk. Ezek a zenélések még a legutóbbi időben is feltöltődések voltak.

Feri életem része volt. Imádkozok Érte, hiszem, hogy Isten szeretetében Boldog élete van. Amen.

Reguly Zoltán

Feri bácsi a főiskolai éveim alatt módszertan tanárom volt.   A hangszer, a zene és növendékek iránti szeretete és alázata járta át az óráit. Alaposságának és tanítási módszerének egyik fő jelzője volt,hogy a kulcskérdéseket sokáig és részletesen tárgyalta óráin. Soha nem felejtem el,hogy a kezdő növendékek első 10 zongora órájának problémáit közel egy fél évig tanultuk. Lehetetlen volt nem megtanulni. Ugyanígy járt el a zongorázáshoz és a tanításhoz egyaránt szükséges anatómiai ismeretekkel is. Egyik jelszava a tanításban a szeretet volt, a másik legfontosabb pedig a folyamatos dicséret alkalmazása. Kérte tőlünk, hogy a növendékek óra eleji meghallgatása közben találjunk mindig valami dicsérni valót és csak azután beszéljük meg a fejlesztenivalókat. Megtanította,hogy soha ne hibákról beszéljünk. Örök "szabályként" tanította meg nekünk,hogy egy növendéknek egy műben legfeljebb három fő észrevételt és annak megoldásait javasoljak. Tanításom módszerének egyik meghatározó alakja a mai napig- az előbb leírt sorok végigkísérik a pedagógiai munkámat.

A főtárgyat nem nála tanultam, de a vizsgabizottságokban mindig ott ült. Támaszt,biztatást adott nekem és a főtárgy tanáromnak,ha esetleg a tanszékvezető nem teljesen reálisan értékelte a munkánkat. Utolsó hivatalos találkozásom a főiskolai diplomámhoz kapcsolódik Feri bácsival.Opponense volt a szakdolgozatomnak,amit kiemelt az évfolyam munkái közül -módszeressége és szakmai elmélyültsége miatt ( A kezdő zongoratanításának módszertanát hasonlítottam össze több nemzet zongoraiskola első kötetei alapján.) És tagja volt a diplomakoncertem zsűrijének. Az értékelésen kiemelte a Bach c-moll Francia szvitjének Sarabande télelét: etalonnak tartotta az előadásomban ( a zsűri többi tagja is) és volt egy búcsúüzenete,jóslata is felém : "Hiszek Misiben és sok jót fogunk róla hallani szakmai körökben.

Sajnos már nem tudtam neki elmondani,hogy 2021.májusában Atlantában Nemzetközi Zenei Versenyen első helyezett lettem Chopin c-moll Nocturnejével. Az emlékkoncerten neki játszottam.

Bérczes Mihály zongoraművész

Édesapádra emlékezve megnéztem az általad remekül összeállított honlapot. Meglepett, hogy mennyi mindenről nem tudtam, a sok interjúról többek között, ami az ő szerénységét bizonyítja számomra. A terepasztal látványa lenyűgözött.
Örülök, hogy ez a csodálatos hobbija az utókor számára a te segítségeddel megismerhetővé vált.
De nem kevésbbé nagy örömmel hallgattam a természetes és érzékeny muzikalitását megörökítő felvételeket.
A természetszeretete, az egészséges életmódja ismert volt számomra, sok hasznos tanácsot kaptam tőle erről a területről. Mindig szeretetteljes és derűs légkört teremtett maga körül. Csodáltam ezt a képességét, és miután átvettem tőle a zongora  tanszak vezetését, az ő példáját igyekeztem követni. A vizsgákon való részvétele nyugalmat és biztonságérzetet jelentett számomra, mert mindig azonos módon tudtunk véleményt kialakítani a produkciókról.
Módszertan tanításának eredménye az utánunk következő nemzedék sikereiben tapasztalható.
Sokat köszönhetek neki, mint kollégámnak! 
Emléke legyen áldott!

Kincses Margit

2000. június 29-én találkoztam Rőczey Ferenc tanár úrral, amikor zongora szakra felvételiztem a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetébe. Ekkor mindjárt kiderült számomra, hogy Feri bácsinak a zongorázással kapcsolatban a muzikalitás a legfontosabb. Mindig tudta bátorítani, motiválni a hallgatóit. Az egyik zongoravizsga előtt Feri bácsi Schubert: Három zongoradarabjából eljátszotta nekem a 2. mű elejét. Akkor még nem ismertem ezt a kompozíciót, de hamarosan megtanultam, és azóta is szívesen zongorázom ezt a szép Schubert-művet. Feri bácsi azután is érdeklődött a zenei tevékenységem iránt, hogy befejeztem a tanulmányaimat. Eljött pl. az Óbudai Társaskörbe a szerzői hangversenyemre, ahol találkozott Frank Oszkár tanár úrral. Jól ismerték egymást a zeneakadémiai éveik óta. Vagy rokonaival együtt meghallgatta az egyik Alkotó Muzsikusok Társasága hangversenyünket, ahol műveimet zongoráztam. Mindig számíthattam arra, hogy megírja véleményét egy neki küldött hangfelvételről , régebben postai levélben , aztán e-mailben. Mindig szeretettel fogok emlékezni a derűs, kiegyensúlyozott, szerény, mások iránt érdeklődő és másokat mindig tiszteletben tartó igazán lelkes, rendkívül tehetséges, muzsikusra, zongoraművészre, tanárra: Rőczey Feri bácsira!

Szendi Ágnes, Esztergom, zongoratanár és zeneszerző

Édesapám tizenéves koromban a Bükkszentkereszten lévő kisfaházas telkünkre pingpong asztalt vásárolt. Elkezdődtek a pötyögések, aztán a meccsek is. Szolidan mondta, hogy bocsánat ha mindig ő nyer, ne legyen bántó, hiszen iskolabajnok volt. Aztán eltelt egy hónap és már ő szedte a labdákat. Gondolt egyet és elvitt az akkori országos asztalitenisz fellegvárba, a MÉMTE (Miskolci Építő Munkás Testedző Egyesület) asztalitenisz egyesületbe. Teltek a hónapok és egyszer csak elengedett… Látta, hogy mennyire élvezem a sportot és annak ellenére, hogy már 7 félév szolfézs- és hegedűtanulás volt mögöttem, csak annyit mondott, hogy jobban áll a kezemben az asztalitenisz ütő, mint a hegedű. Így is lett, év közben abbahagyhattam a zenetanulást, és azt csinálhattam, amit igazán szeretek. Hagyott a magam útján járni. Támogatott mindenben, emiatt lehettem aztán "jó tanuló - jó sportoló" (több diplomás, korosztályos magyar bajnok).

Elengedte a zenei örökség kötelezettségét. Hát így is lehet nevelni...

Rőczey Gergely, Veszprém, hidrogeológus mérnök, informatikus