RŐCZEY FERENC zongoraművész (1927-2021)

1948 és 1956 között végezte zenei tanulmányait Budapesten a Zeneakadémián. Zongora tanára Horusitzky Zoltán, zeneszerzés tanára Sugár Rezső volt. 1954-ben szerezte meg zongoratanári, 1956-ban pedig zongoraművészi diplomáját. Budapesti és szombathelyi pedagógiai munkáját követően Kardos Pál meghívására érkezett 1957-ben Miskolcra, ahol 1967-ig a Zeneművészeti Szakközépiskolában, ezt követően pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatán (mai nevén a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete) oktatott zongorát. Docensi működése után 1985-ben professzor, főiskolai tanár lett. Oktatói munkájához tartozott a megyei zeneiskolákban végzett szakfelügyelői tevékenysége, de fontos feladatának tekintette a zenei ismeretterjesztést is. E tevékenységét ismerték el az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetéssel. Miskolcra érkezése után azonnal bekapcsolódott a helyi zenei életbe, hamarosan a miskolci hangversenyek kedvelt, népszerű előadója lett, telt házas szóló koncertek-, zenekari fellépések, kamarahangversenyek kísérték életét. Kobayashi Ken-Ichiro karmesterrel előadott Liszt: A-dur zongoraversenye a 70-es évek egyik legnagyobb miskolci zenei eseménye volt.

Külföldi meghívásoknak is eleget tett. Európa számos országában fellépett. Finnországi fellépései után még katedrát is ajánlottak a finn zenei egyetemen. Gyakran lépett fel feleségével, Sikorszky Erzsébet hegedűművésszel, akivel kamarakoncerteket adott és akivel már a 60. évi házassági évfordulójukat is megünnepelték. Kirobbanó sikert hoztak számára a 70., 75. és a 80. születésnapja alkalmából adott koncertjei is (VIDEÓK - PUBLIKÁCIÓK menüpont).

Szerteágazó tevékenysége elismeréseként kétszer is, 1970-ben és 1978-ban kitüntették Miskolc város zenei nagydíjával, a Reményi Ede-díjjal. Majd 2003-ban feleségével együtt kapta meg Miskolc Pro Urbe díját. Vitalitása töretlen volt, oktatói tevékenységét a nyolcvanas évei végéig folytatta. Több mint 50 éven át tanított, 50 éven át egyengette tanítványai zenei fejlődését, metodika órái híressé váltak, a gyakorta szóba került napi aktualitások miatt is, a rá jellemző közvetlen stílusában.

Tanítványai rajongtak őszinteségéért, szerénységéért. Pedig zseniális tudást és képességet őrzött. Egyszer összeadta órára percre, hogy ha folyamatosan zongorázna, akkor kotta nélkül, emlékezetből 20 órán keresztül tudna megállás nélkül zeneműveket játszani. Elképesztő tudás, memória jellemezte. 

Szabadidejét is mindig tevékenyen töltötte. Szeretett kirándulni, feleségével és három fiú gyermekével a Magas-Tátra nagy túrázója volt, a sakkozás híve is, de városszerte legismertebb a modellvasutas hobbyjáról volt és a 92 éves korában is biztonsággal vezetett 1980-as évjáratú Mercedes autójáról.